Hamar bedobták a mélyvízbe: Szinetár Dóra sérülése miatt beugorhatott a nagyok közé. A kezdet parádésra sikeredett, a folytatásban pedig Detti jó eséllyel indul a színház következő, Rudolf – Az utolsó csók című produkciójának női főszerepéért. Háromszáz jelentkező közül a nemzetközi válogatóbizottság az első három közé sorolta. Pedig az éneklés eleinte csupán hobbi volt a gyógyszerész-asszisztensi végzettséggel rendelkező lány számára.

– Ének-zenei általános iskolába jártam – meséli Detti. – A szüleim hamar észrevették, hogy még az altatódalt is én éneklem nekik, úgyhogy muszáj lenne lekötni és egyben fejleszteni ezeket az ambícióimat. Nyolc évig hegedültem, amit nagyon szerettem – ha nyernék a lottón, a lakás és a lovak mellé biztos, hogy vennék magamnak egy jó hegedűt, mert úgy érzem, ez meghatározó volt számomra. De mivel anyukám gyógyszerész, és pont akkoriban nyitottuk meg a saját patikánkat, amikor befejeztem a gimnáziumot, egyértelműnek tűnt, hogy elvégezem a gyógyszerész-asszisztensi iskolát. Már előtte is sokat segítettem a mamámnak, nyaranta mellette dolgoztam pár hetet. Lett tehát egy szakmám, amelyet szívesen folytattam volna, jelentkeztem az egyetemre, de sajnos, pár ponttal mindig lemaradtam.

– A tanulás mellett nem is énekeltél?

– Dehogynem, magántanárhoz jártam, csak nem tudtam, mihez fogok kezdeni ezzel a tudással. Örömet szerzett az éneklés, ezért nem akartam abbahagyni.

– Mi adta meg a végső lökést?

– Rátaláltam a Pesti Broadway Stúdióra, amely a Toldy Mária Énekiskola és az Operett Stúdió közös vállalkozása. Az itt töltött három év alatt egyértelműen megfogalmazódott bennem, hogy én ezt és csak ezt szeretném csinálni. A sikerélmények is sokat segítettek – például az, hogy életem első válogatásán beválasztottak a Musical Színház Jekyll és Hyde című darabjába. Vagy annak ellenére, hogy az áprilisi Rómeó-válogatás napján elütött egy kerékpáros, és emiatt a kedvesemnek a karjaiban kellett bevinnie a színpadra, mert begipszelt lábbal nem tudtam járni, a bizottságnak tetszettem, és megkaptam a szerepet. A gyógyszerészet biztos hátteret jelent, de ennek ellenére ugyanolyan keményen dolgozom, mint azok, akik kizárólag a színházra tették fel az életüket.

– A párod mit szól a váltáshoz? Ha jól tudom, vele az egyetemi előkészítőn ismerkedtetek meg, ahol te, mint leendő gyógyszerész-hallgató „szerepeltél”.

– Mindig is biztatott! Többek között azért, mert ő maga ugyan fogtechnikus, de évek óta táncol, sőt, még egy kórusban is énekel. Nagyon örül a sikereimnek, bár, ha a színpadon szerelmi jelenetben lát, összeszorul a szíve. Teljesen megértem, számomra is furcsa volt egy idegent ölelni, csókolni… Átbeszéltük a témát, és készen állunk az újabb kihívásokra.