Vágó Bernadett két évvel ezelőtt kapta meg először a lehetőséget, hogy Júlia szerepében színpadra álljon a Budapesti Operettszínházban. Azóta a pályája töretlenül ível felfelé. A fiatal színésznővel azután  beszélgettünk, hogy megtudta, nyártól ő játssza Janza Kata és Füredi Nikolett  mellett a sokak által vágyott Sissy-szerepet.

A Met­ro és a Theodora most induló cikksorozatában olyan fiatalokat, művészeket, spor­tolókat, tudósaspiránsokat  mutatunk be, akik szakmájuk reménységei, és megmutatták, hogy a siker kulcsa a tehetségen túl a kemény munka.
 
A karrierje elején van még és mégis megkapta Sissy szerepét. Hogy érzi most magát?
Szerencsés vagyok, hiszen egy ilyen kultusz-darabban szerepelni nagy dolog. Amikor egy-egy szerepet megkaptam azt gondoltam velem ennél jobb dolog már nem is történhet, jobb szerepre nem is vágyhatnék. Először beugrottam Júlia szerepébe a Rómeó és Júlia musicalben . Ezt a karaktert megformálni óriási dolog. Utána nemzetközi meghallgatáson nyertem el  a Rudolf női főszerepét, majd megkaptam a jelenlegi kedvenc szerepemet is: Belle-t játszhatom a Szépség és Szörnyetegben. Ha egy hónappal ezelőtt megkérdi valaki, szeretnék-e még valamit, nem tudtam volna mit mondani neki, teljesen elégedett voltam, ezzel a három szereppel. Most pedig jön egy újabb remek lehetőséget. Ez egy igazi nagy szerep: a karakter élete több évtizedet ölel fel, rengeteget változom a darabban.

Izgul a szerep miatt?
Izgatott vagyok, nagyon várom a próbaidőszakot. Ez a szerep igazi kihívás.

Mondhatni kezdő színésznőként kapott óriási darabokban szerepet. Az első beugró szerepe után, főszerepre választották ki. Mennyire volt ezt nehéz megélni?
Amikor Szegeden beugrottam a Rómeó és Júliába, - ami a vizsgaelőadásom volt - , hatalmas erőt adott, hogy tanáraimmal, Földes Tamással és Szabó P. Szilveszterrel álltam egy színpadon.  A Rudolf próbafolyamata alatt a rendező Kerényi Miklós Gábor mellett a partnereim, többek között Dolhai Attila és Janza Kata segített, támogatott, óvott. Fantasztikus dolog és még ma  is hihetetlen számomra, hogy azokkal az emberekkel játszhatom együtt, akikre évek óta felnézek, akik miatt ezt a pályát akartam, akarom csinálni. 

Nagyon hirtelen „futott be“. Mennyit változott az élete az elmúlt két év alatt?
Az életem nem változott sokat. Ugyanaz az ember vagyok, mint korábban: nem élek más életet, a barátiam is ugyanazok, mint akik régen voltak. Az utcán pedig az emberek még nem igazán ismernek fel. Ami változott, hogy talán kiegyensúlyozottabb lettem és magabiztosabb.

Fél attól, hogy egyszer majd megismerik az utcán?
Attól nem. Attól igen, hogy ha esetleg ismertebb leszek a magánéletemre is többen kíváncsiak lesznek. Szeretnék ugyanolyan maradni, mint amilyen voltam és mint amilyen most vagyok. Mindig fogom tudni, honnan jöttem.

Ez sokaknak nem sikerült…
Azt gondolom, hogy tudatosan  kell megélni azt, ami történik velünk és akkor ezzel nem lehet probléma. Szerintem nekem ez menni fog.

Korábban azt mondta: az Elisabeth előtt azt gondolta, jobb már nem is jöhet. Azért felteszem a kérdést: van még szerepálma? Miben szeretne még játszani?
Nehéz kérdés. Amely szerep ugyanolyan nagy kihívásnak tűnhet, mint az eddigiek, az például az Anna Karenina. Emellett szívesen játszanék egyszer egy táncosabb musicalben. De igazából azt érzem ezek után a lehetőségek után bármit kérni még, egy kissé szemtelenség lenne.