A mostani koncert közönsége nagyon vegyes volt. Minden korosztály képviseltette magát, az apró gyerekektől kezdve fiatalos nagyikig, de többségében Attila és musical rajongók töltötték meg a termet. A hőség szinte elviselhetetlen volt, ezt egy szemvillanás alatt feledtetve a forrósággal együtt a hangulat is a tetőfokára hágott, amikor a művész a kivetítőn látható visszaszámlálást követően berobbant a színpadra. A felhangzó Szupersztár egycsapásra magával ragadta a közönséget, amellyel kezdetét vette az egész estét betöltő változatos zenei kavalkád. 

Az esemény magas színvonalához nagyban hozzájárult a kiváló zenekar és a vokalisták remek összjátéka. Attilával összeszokott csapat benyomását keltve sugározták a zene szeretetét. A háttérben kivetítőn látható képi effektusok és bejátszott felvételek még látványosabbá tették a színpadi összhatást.

A koncert első fele a rock és blues kedvelőinek szívéhez állt közelebb. A címadó dallal kezdve felcsendültek az Ébredjen a nap című első CD legnépszerűbb számai. Az előadó a dalok közti összekötő szövegekben személyes élményeket, emlékeket osztott meg a közönséggel. Pályafutásának legelső állomását régi felvétel idézte a vetítőn. Az akkor 21 éves fiú a Kifutóban szerzett országos ismertséget a Karthago Apáink útján című számával, amely természetesen most sem hiányozhatott az est zenei repertoárjából.

Visszatérek én

Ezt követően szebbnél szebb nóták záporoztak. A Tűzvarázslóval perzselt, a Kékasszonnyal lopta be bőrünk alá a muzsikát. A P.Box A zöld, a bíbor, és a fekete soraival „Idegen árnyak a színpadon Folyik a show tovább Csillagok hullnak, születnek újak”  régi álmáról mesélt, így idézte fel az időket, amikor még csak vágyott a világot megváltó deszkákra.

Középeurópai hobo blues, a nagy kedvenc, a Gethsemane, majd Demjén Mindig ugyanúgy népszerű nótája csendült fel. A sportcsarnokban minden pontosan úgy történt, ahogy a refrénben elhangzott. Immáron mindenki elfeledte, hogy zajos a világ, elfeledte a hétköznapok búját, bánatát. A maximális fordulatszámon pörgő művész az El kell, hogy engedj-t énekelve kért szusszanásnyi pihenőt a lelkes közönségétől.

A második felvonás stílszerűen a Visszatérek én-el vette kezdetét, amelyet a Csináljuk a fesztivált című műsor nézői a döntőbe juttattak. Attila elmesélte, remek ötletnek tartja, hogy ilyen formában a régi nagy slágerek újra és újra felcsendülhetnek, nem merülnek feledésbe. Ennek jegyében olyan örökzöldek követték a sort, mint Máté Pétertől a Hull az elsárgult levél, az Egy darabot a szívemből amelyet a közönség egy emberként énekelt a kiváló előadóval.

A Meseautó andalító dallamai közben a színpadra lépett egy 17 éves lány, Muri Enikő, akire Dolhai Attila egy tehetségkutató versenyen figyelt fel. A fiatal tehetség is méltán fürdött a nézők szeretetében. Korát és tapasztalatlanságát meghazudtolva, csodálatosan adta elő a Miért kell, hogy sírj Argentína-t, valamint a Chicago egyik betétdalát.

Az ezt követő blokk a musical szerelmeseinek jelentett igazi felüdülést. Attilához köthető, már-már legendás szerepek emblematikus dalaiból adott izgalmas ízelítőt. Rómeó és Júliából a Miért fáj, valamint a nagy sláger, a Lehetsz király rockos verziója hangzott el. A számára igazi sikert hozó Mozartból felcsendült a Miért nem fogadsz el engem.

Népszerű külföldi slágerek is terítékre kerültek

Az est hátralévő részében az Olasz szerelem című új album fülbemászó melódiái mellett olyan népszerű külföldi slágereket dúdolhatott a közönség, mint a Just a Giggolo, az I Feel Good.

Ha igazak a hírek, a kaposvári koncert egy országos turné első állomása volt. Miért is ajánlom mindenkinek, ha teheti, legyen részese ennek az élménynek? Mert élőben megtapasztalhatja, milyen egy tehetséges előadó művészet iránti alázata. Milyen az, amikor a dal lélektől lélekig szól, hol megállítva a levegőt, hol a végletekig fokozva az ovációt. A mára már országos népszerűségnek örvendő, jelentős rajongói táborral büszkélkedő színész-énekes mindig ugyanazzal a lelkesedéssel lép a színpadra, mint az a tíz évvel ezelőtti hosszú hajú, ismeretlen srác.

Az is mindegy, hogy több ezer , vagy csak éppen néhány száz ember előtt lép fel, közönsége azt érzi, mint amit a koncert befejező dala, a Rólad szóló zene üzent: ez egy ünnepi perc, és most a szív muzsikál. És igen! Mi, a közönség minden alkalommal fürdünk az érzésben. A zene rólunk és nekünk szól, Dolhai Attila pedig minden alkalommal nálunk hagy egy darabot a szívéből...